Handel
[00:00.00] Concerto Grosso Op. 6
[00:01.00] No. 1, in G Major I. A Tempo Giusto
[01:54.00] No. 1, in G Major II. Allegro
[04:10.00] No. 1, in G Major III. Adagio
[07:30.00] No. 1, in G Major IV. Allegro
[10:13.00] No. 1, in G Major V. Allegro
[13:19.00] No. 2, in F Major I. Andante Larghetto
[17:45.00] No. 2, in F Major II. Allegro
[20:33.00] No. 2, in F Major III. Largo
[23:47.00] No. 2, in F Major IV. Allegro ma non troppo
[26:10.00] No. 3, in E Major I. Larghetto
[27:58.00] No. 3, in E Major II. Andante
[30:50.00] No. 3, in E Major III. Allegro
[33:50.00] No. 3, in E Major IV. Polonaise, Andante
[40:04.00] No. 3, in E Major V. Allegro ma non troppo
[41:50.00] No. 4, in A Minor I. Laghetto affettuoso
[44:33.00] No. 4, in A Minor II. Allegro
[47:52.00] No. 4, in A Minor III. Largo e piano
[50:14.00] No. 4, in A Minor IV. Allegro
[53:12.00] Water Music
[53:14.00] Suite No. 1, in F Major I. Overture
[58:55.00] Suite No. 1, in F Major II. Adagio e Staccato
[66:28.00] Suite No. 1, in F Major III. Minuet
[70:34.00] Suite No. 1, in F Major IV. Aria
[74:49.00] Suite No. 1, in F Major V. Minuet
[76:58.00] Suite No. 1, in F Major VI. Bouree
[79:19.00] Suite No. 1, in F Major VII. Hornipipe
[81:27.00] Suite No. 1, in F Major VIII. Allegro
[85:48.00] Suite No. 2, in D Major I. Allegro
[88:01.00] Suite No. 2, in D Major II. Alla Hornpipe
[92:52.00] Suite No. 2, in D Major III. Minuet
[94:15.00] Suite No. 2, in D Major IV. Lento
[96:15.00] Suite No. 2, in D Major V. Bouree
[97:37.00] Suite No. 3, in G Major I. Allegro
[100:23.00] Suite No. 3, in G Major II. Rigaudon Corona
[103:15.00] Suite No. 3, in G Major III. Minuet
[104:27.00] Suite No. 3, in G Major IV. Minuet
[106:40.00] Suite No. 3, in G Majo V. Allegro
[107:25.00] Suite No. 3, in G Major VI. Allegro
[108:17.00] Rinaldo, HWV 7: Act II "Lascia Ch'io Pianga"
[112:52.00] Serse, HWV 40: Act I "Ombra Mai Fu"
[115:25.00] Messiah, HWV 56: Chorus "Hallelujah"
[119:14.00] Messiah, HWV 56: Chorus "For unto us a Child is Born"
[123:18.00] Zadok the Priest, HWV 258 ( Coronation anthem )
[125:25.00] Suite in D Minor, HWV 437: IV. Sarabande
[127:42.00] Samson, HWV 57: Act III "Let their celestial concerts"
[128:00.00] Zenei magára találása, sajátos drámaiságának kialakulása kétségkívül Itáliához köthető. Az olasz zenei hagyományok élete végéig elkísérik, de mindezek a német zenében gyökerező sajátos kifejezést erősítik, ami végül a händeli stílust eredményezi. Műveiben, főleg operáiban és oratóriumaiban rendkívüli drámai erőt érezni. Ebből a szempontból sokan szembeállítják a drámai géniuszt Bachhal, a lírai géniusszal. Ez természetesen elnagyolt összehasonlítás, de Händel valóban olyan erőteljesen alkalmazza a drámaiságot műveiben, hogy hasonló csak a késői velencei operákban figyelhető meg. Operái az opera seria jellegzetességeit tartalmazzák, és itáliai tanulmányaiból nőttek ki. A drámai jelleg oratóriumaiban még erőteljesebb, ami eszközválasztásában is megnyilvánul. Erőteljesen alkalmazza a kórusokat, mintegy szerepet, főszerepet ad számukra. Sokan népdrámáknak tartották oratóriumait, Abert pedig találóan „színpad nélküli zenedrámáknak” nevezte (sok oratóriumát valóban színpadon adták elő). Ahhoz, hogy ezek a művek ilyen módon létrejöhettek, a korabeli Anglia művelt és széles körű zenei közönsége is kellett. Ugyanakkor nemzetközisége is nyilvánvaló, amit sajátos univerzalizmus, világpolgári attitűd erősít. Hangszeres műveiben is a különböző zenei kultúrák egybeforrasztása nyilvánul meg. A concerto grossók különlegesen őrzik az olasz jelleget, Corelli hangszer-összeállítását, a zenekarra koncertáló kis vonósegyüttest. A zongoraművekben még több hatás fedezhető fel: francia, német és olasz elemek keverednek, orgonaversenyeiben Vivaldi hatása ismerhető fel.[4]
